Nagyszeben: A védelmi rendszer (térkép)

A város és környéke már a kőkorszakban lakott volt. A rómaiak idején a népvándorlás által elsodort Cedonia nevű település feküdt itt. A honfoglaláskor ide letelepedett székelyeket II. Géza király uralkodása idején (1141-1162) elköltöztetették, helyükre, a Vöröstorony-szoros védelmére szászok érkeztek. A XII. századi oklevelekben a település Cibinum néven szerepel, de a szászok, egyik vezetőjük után - Hermannsdorfnak hívták. Hamarosan a szászok egyházi központjává vált. 1241-ben az Ojtozi-szoroson betört tatárok elpusztították a települést. A gyors újjáépítésnek és a kiváltságok révén megindult fejlődésnek köszönhetően Szeben már a XIII. században városi rangra emelkedett, s ezzel neve is Hermannstadt-ra változott.
Akkor épült fel a plébániatemplom, amely köré tornyokkal erősített falat emeltek, a XIV. század közepére elkészült a második, a XV. században pedig a harmadik védőfal is. Később, a harmadik falgyűrűn túl egy tavakból álló természetes védőrendszert is kialakítottak. A XIV. században már a 19 céhhel rendelkező település várának erősségét jelzi a törökök XV. századi három sikertelen ostroma. Bár a XVI század két tűzvészében felrobbant több puskaporos torony, de helyükre mindig újak épültek, a beomlott falakat pedig mindig kijavították.
Így a XVI. század második felében 39 torony és 4 kaputorony állt a falak vonalában. Az igazi veszélyt a XVII-XVIII. században megindult építkezési hullám jelentette, a XIX. században a kapuk és a régi házak egy részét lebontották. A megmaradt, és több helyen is látható a védőfal, torony és bástya ma is őrzi a város középkori hangulatát.